Azután, hogy Liam-et otthagytam a parkban, nem beszéltem egyik fiúval sem. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, hogyan kéne viselkednem Liam előtt. Ilyen helyzetben még sosem voltam. Talán be kéne őt, őket avatnom a titkomba? Vagy titkoljam tovább? Egyszerűen nem találtam választ a kérdésekre. Talán túl közel engedtem magamhoz őket? Minél többet maradtam a gondolataimmal együtt, annál több megválaszolatlan kérdésem lett. És nem tudtam velük mit kezdeni.
-Segíthetek, Nicol? -zökkentett ki John a gondolataimból, ismét.
-Mi? Mégis miben?
-Hát nem tudom. Olyan fura vagy mostanában. Minden rendben?
-Igen... vagyis nem.
-Na mesélj. -ült le elém a földre, mintha mese délutánt tartanék.
-A fiúk. Vagyis Liam.
-Mi van vele?
-Ő a baj.
-Miért?
-Mert tudja. Vagyis sejti.
-De mit, Nicol? Azt hittem ennél kicsit bőbeszédűbb leszel.
-Bocsánat. Csak tudod, mióta a fiúknál jártam, annyi minden megváltozott. Miután elmentem, Liam követett.
Aztán egy parkban megkérdezte, hogy mi történt valójában, mert nem hiszi el a mesém. És nem tudtam kimagyarázni magam. Ebből az lett, hogy ideges lettem, és azt mondtam, hogy az igazság túl bonyolult és veszélyes, és nem véletlenül nem azt mondtam. És ezután elfutottam.
-Hát ez gáz.
-Azt hittem ennél azért együtt érzőbb leszel.
-De ez nem is olyan nagy baj. Csak nem kell kettesben maradnod Liam-mel és meg van oldva. A társaságban csak nem fog rákérdezni, főleg úgy, hogy ezt mondtad.
-Köszönöm. -megöleltem, majd felkaptam a táskám és elmentem a fiúkhoz. Már rég nem voltam náluk, nem válaszoltam a hívásaikra, gondolom aggódtak. Úgyhogy szépen odamentem és próbáltam kerülni Liam-et.
-Szia. Gyere be. -állt félre az ajtóból Niall.
-Sziasztoook! -köszöntem, amint levettem a kabátom és cipőm.
-Helló! Már aggódtunk. -öleltek át mindannyian.
-És mizu veletek?
-Inkább veled mi történt? -támadt le Liam.
-Hát csak kirándulni voltunk John-nal. Program?
-Nem tudom. Egy lézer harc? -vetette fel az ötletet Harry.
-Tőlem mehetünk. -rántottam meg a vállam. Minden fiú készülődni kezdett, én pedig lehuppantam a kanapéra és vártam. Aztán mikor meguntam, kimentem a konyhába, és töltöttem magamnak narancs levet. A konyha pulton támaszkodtam, mikor valaki úgy megijesztett, hogy ráöntöttem az egészet.
-Ne ijedj meg! -üvöltött Niall, és mint mondtam, a pólóján landolt a poharam tartalma.- Fú, te aztán ijedős vagy! Most cserélhetek pólót.
-Upsz, bocsi. Csak éppen gondolkoztam, és akkor igen, elég ijedős vagyok...
-Semmi baj. Na megyek és átveszem. -felsétált, de ekkor újabb társaságot kaptam.
-Beszélnünk kell.
-Ne Liam, ne most. Kérlek.
-De tisztáznunk kell ezt az egészet. Tudom, hogy titkolsz valamit, azért futottál el.
-Kérlek..
-Békén hagylak, ha elmondod nekem. Kérlek.
-Nem akarod te azt tudni. Elmondtam, hogy nem véletlenül nem azt mondtam.
-Tudom. De kérlek. Csak nekem.
-Nem. És erről nem akarok többet beszélni. -betettem az üres poharat a mosogatóba, majd kiviharzottam a konyhából. A többiek már készen voltak, így felhúztam a bakancsomat, felvettem a kabátom és táskám majd indultunk is. Egy barátságos, nem túl neves helyre mentünk, így alig voltak. Kibéreltük a pályát, majd játszani kezdtünk. A fényeket lekapcsolták, csak színes neon csíkok voltak, amik egész jól bevilágították a pályát. Elbújtam az egyik akadály mögé, majd vártam, hogy valaki ellője az első lövést. Meg is tették, pontosan mellőlem, amire összerezzentem, mert azt hittem engem nyír az a valaki majd ki. De ekkor egy guruló bohócot láttam beülni mellém. Louis volt az.
-Kit nyírtál ki? -kérdeztem, de szinte még én is alig hallottam.
-Niallert. Szegény ahhoz képest amilyen pici, olyan nehezen bújik el. -felnevettünk, majd kinéztem jobb oldalt, és lelőttem Liam-et. Ezután átgurultam a másik védő helyre, majd lelőttem Zaynt is. Még mindenki bent volt, hiszen mindenkinek kettő életet adtunk, úgy döntöttünk. Ezután kigördültem balra, és lelőttem sorban Liam-et, Niallt és Zaynt. Ők csak csodálkozva néztek rám, hisz elfogyott az életük, és én öltem meg őket. Harry és Louis összekacsintottak, ebből gondoltam, hogy engem akarnak megölni. Amikor Harry elkezdett szaladni, gyorsan belelőttem kétszer, ezzel kiesett, majd elbújtam, és vártam, hogy Louis felbukkanjon. De nem hallottam semmit, így felálltam, és egy életemet el is vesztettem, ugyanis meglőtt. Ezután kaptam gyorsan még egyet, és halált színlelve a földre estem. A következő meneteket mind én és Harry fejeztük be, persze én nyertem, így az egész bandát a porba aláztam. Egy nagyon jó délutánról tartottunk hazafelé.
-Nicol drága, te hol tanultál meg így lőni?
-Hát kedves Harold, nem tudom.
-De valahol csak megtanultál ha ilyen szépen megöltél minket.
-Nem tanultam. Mondjuk úgy, hogy ösztön.
-De honnan?
-Hát. Az apám vadász volt.. -nem szívesen emlékeztem vissza azokra az évekre, amikor még a családommal voltam, mert akkor az is eszembe jutott, hogy utána kitagadtak. És ez fájt a legjobban. Ezért nem bírtam senkinek sem elmondani, hogy valójában mi is vagyok. Féltem, hogy ő is letagadna, és otthagyna. Nem bírtam volna ezt még egyszer elviselni, így soha senki nem tudta, csak az, aki saját maga is vámpír.
-Maradsz estére? -terelte el a figyelmem Louis.
-Ühüm, szívesen. -beléptünk az ajtón és mindenki levakarta magáról a sok ruhát. Én elmentem lezuhanyozni, majd a többiek is, és beültünk egy jó kis vasárnap esti mozi estre. Betettük a kedvenc filmjeinket, és azokat néztük. Kivéve azokat, amiket csak egy ember szeret. Ezután mindenki elment aludni. Én szokás szerint a kanapén aludtam, volna. Ha tudtam volna. Liam biztosan sejti, hogy nem egy normális ember vagyok. Hogy valami nem stimmel velem. Csak nem tudja, hogy mi. És ezen gondolkozni alvás helyett nem igazán jó. Tehát nem tehettem mást, leszorítottam a szemeim és tudatban szinte kényszerítettem magam az alvásra. De tányér csörömpölés megzavart. Kipattantam az ágyból és berohantam a konyhába. Megtörölgettem a szemem, majd kérdeztem az előttem álló félmeztelen fiútól.
-Hát te mit csinálsz itt ilyenkor?
-Öm. Kaját. Éhes voltam. Kérsz?
-Nem, köszi.
-Akkor legalább leülsz velem beszélgetni?
-Persze. Mi a baj, Niall?
-Baj? Mi... miről beszélsz?
-Látom, hogy baj van. Na egyed a kaját és közben mesélj. -utasítottam, mire ő csak harapott egy falatot a szendvicséből, majd jó alaposan rágta és közben tág szemekkel nézett rám. Hiába mondta, hogy nincs baj, én láttam rajta, hogy valami zavarja.
Jujj! Annyira jó lett! :D
VálaszTörlésRemélem hamr hozod a követekzőt és remélem hamr össze fognak jönni Lou-val.:D
Nagyon jó lett.:)
VálaszTörlés