~ 4. rész

 Helló, drágaságaim! Nem bírom nektek elégszer leírni, hogy köszönöm, hogy vagytok nekem.:D Szóval, köszönöm, hogy vagytok. Sajnálom, hogy majdnem egy hetet kellett várnotok az új részre, ezért most itt van. És megígérem nektek, hogy ebben a hétben, mivel szünet van, minden nap hozok nektek egy újabbat, mert én is utálom, ha sokat kell várni. Szóval itt is van, jó olvasást.! :D Puszi.x

                                               

-Sziaa Nicol! -kezdett bele Louis. De be is fejezte, szóval gondoltam köszönök.
-Szia Louis. Mizujs?
-Öm.. -nyelt egy nagyot- Csak szerettem volna elmondani, hogy jól éreztük magunkat veled tegnap, szóval esetleg máskor is átjöhetnél.
-Én is jól éreztem magam. Örömmel mennék máskor is.
-Rendben. És...
-Igen?
-És... Még azt szeretném kérdezni, hogy nem jönnél el vele..ünk ebédelni? -nyögte ki végül az eredeti okot. Igaz, hogy azt mondta velünk, végül, de legalább megtette. De miért fél tőlem? Nem eszem én meg...
-De, szívesen.
-Rendben, akkor 2-kor ott vagyunk előtted. Szia.
-Szia. -letettem a telefont, majd elmentem egyet vadászni. Mostanában túl sokat kell állatokat vagy embereket ölnöm. Fura érzéseim vannak, és ezt nem bírom megállni. Olyan furcsa. Soha nem volt még ilyen. És ezt nem is tudom kontrollálni. Miután elfogyasztottam egy nyulat, hazamentem és készülődtem.

                                                                      ~Louis szemszöge~
Miután leraktam a telefont, az összes fiú belém kötött. Jó, mit is vártam? Már eleve rossz, hogy azzal kezdtem, hogy Harry hívta fel. Nem is tudom mit gondoltam.
-Hova lett a bátorságod, haver? A nagy híres Louis Tomlinson megijed egy randi kéréstől? És különben is... olyan szó nincs, hogy veleünk. Most vagy velem vagy velünk. De veleünk nincs. Erre gondolom ő is rájött..
-Jól van Zayn, kedvesebben is mondhattad volna. Amúgy meg én sem tudom, hogy mi van velem. Ő olyan... olyan más. És nem is randizni akartam vele, ezért mondtam végül azt, hogy velünk. -nem hazudtam, tényleg nem akartam vele randizni. Így is sok teher van a vállamon, nem szeretném ezt áttenni másra is. Valamint nekem is és neki is nagyobb szüksége van barátokra. Ezután mindenki elment készülődni, magamból kiindulva, mert én ezt tettem.

                                                                      ~Nicol szemszöge~
Elkészültem, nagyjából. Már csak a ruhámat kellett felvennem, mikor 5 perc maradt még hátra. Ágyamon volt előkészítve, így gyorsan magamra kaptam azt a ruhadarabot, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, majd lesétáltam. Mire beledobáltam egy táskába az összes cuccom, már csengettek is.
-Hali! -nyitottam ajtót nagy mosollyal.
-Szia Nicol! -mért végig Louis- Nem voltál te magasabb tegnap?
-De, biztosan magasabb voltál. -szálltak be a fiúk is.
-Nos igen. Magasabb voltam, mert magassarkú volt rajtam. De most nincs, úgyhogy kisebb vagyok. -mutogattam a lábamra, jelezve, hogy tényleg nem abban vagyok.
-Akkor mehetünk?
-Igen. -körbeálltak a fiúk, mintha testőrökre lenne szükségem, de közben nem is tudták, hogy erősebb vagyok, mint ők, együttvéve. Bepréseltük magunkat a kocsiba, majd indultunk. Egy elegáns étterem előtt álltunk meg, azt hittem, hogy ide jövünk. De nem. Egy újabb taggal bővültünk. Nem is értem, hogy egy 5 személyes kocsiba, hogyan passzíroztuk be magunkat heten. De megoldottuk. Talán azért nyomorogtunk.
-Szia, Josh vagyok! -köszönt az új srác.
-Szia. Én meg Nicol. -kezet ráztunk, majd mentünk tovább. Hallgathattam az őrültségeket, amiken meg kell hogy mondjam, nagyon jól szórakoztam. Hihetetlen mennyire hülyék tudnak lenni ennyi idősen. Ezután egy gyorsbüfénél álltunk meg, ekkor tényleg azt hittem, hogy oda megyünk, kitelik tőlük, de nem. Megkerültük az épületet és egy szép házhoz jutottunk. Ez valami magán étterem lehet, mert alig voltak, és az asztalunk egy külön szobában volt. Gondolom csak hírességek járnak ide. Itt is egy csomót beszélgettünk, nevettünk. Hihetetlen mennyit. Szerintem életemben nem röhögtem ennyit, ennyi idő alatt. Ami azért az én koromban nem semmi. Voltak olyan pillanatok is, amikor azt hittem, hogy kiköpöm azt, ami épp a számban van, annyira nevettem. Aztán a kaja vége felé kezdtek komolyabbak lenni. Lehet már túlságosan fájt a hasuk. Mert nekem ez volt.
-Szóval Nicol. Te Angliai vagy, ugye?
-Igen, eredetileg igen, de még kisebb koromban kiköltöztem Amerikába, és most jöttem vissza Londonba nem rég. Körülbelül egy hete.
-Az jó, mert így még mindig csak én vagyok más. Mert én ír vagyok! -dicsekedett Niall. Ki gondolta volna, hogy ezt nem fogja elmondani?!
-Igen Niall, tudjuk. -nevettek fel a fiúk. Gondolom hallották már ezt a mondatot párszor. Ezek után megint kezdtek egyre hülyébbek és hülyébbek lenni. Olyan 6 óra körül végre mindenki úgy gondolta, hogy menni akarunk, úgyhogy elindultunk. Josh-t kitettük ugyan annál az étteremnél, engem pedig nem akartak hazavinni. Akárhogy is győzködtem őket, nem engedtek.
-Hozzánk jössz, és téma lezárva. És ott is alszol. -jelentette ki Zayn. Jó, hogy ez így megy.
-De srácok, még csak 2 napja ismerjük egymást! És különben sincs nálam a cuccom.
-Majd adok neked valamit Danielle cuccai közül, amiket itt hagyott. Valószínűleg nem is jön érte már vissza... -lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy fáj neki.
-És úgy is olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást! Csak rég láttunk, ennyi az egész. -próbált győzködni Harry, mintha úgy is lenne választási lehetőségem. A hotelt nagy ívben elkerülték.
-Na jó, legyen. De ha filmet nézünk, akkor ne valami vámpíros szart. Azt ki nem állhatom. -mondtam, mert utálom, hogy minden szart összehordanak rólunk, közben nem is tudják, hogy hogy is van ez. Persze van, ami igaz, de a háromnegyede hazugság. Na de ez most mindegy.
-Na ne mááááár! -kiáltott fel Zayn, mire csak egy 'WTF?!' fej volt a válaszom. Erre felröhögött- Csak vicceltem. Mi sem bírjuk őket.
-Nézzünk Toy Story-t! -fordult hátra Liam.
-Nem! Némó Nyomában-t nézünk! -vágta pofon csak egy picit Niall.
-Nem, mert Éhezők Viadalát! -szált be Harry is. Itt aztán vannak különféle filmek is..
-Toy Story!
-Némó!
-Héé, héé! Emberek! Ki mondta, hogy nézünk is filmet? Mert nekem ott volt a 'ha' szó is. -jelentettem ki.
-De amikor szóba kerülnek a filmek, mindig az lesz a vége, hogy nézünk egyet. Szóval jobb, ha most vitázzuk ki, hogy mit, mint amikor már ott ülünk és mindenki be van zsongva.
-Mert most senki nincs bezsongva, mi Harry? -mondtam nagyokosan. Mindenki röhögött, Harry pedig bevágta a durcit. Végig veszekedték az utat, majd mikor már bent ültünk a kanapén, akkor is még ez ment. Nem tudtak dönteni. És egyre több ötlet jött. Fogtam magam, és felálltam a kanapéról. Besétáltam a fürdőbe, majd leültem a wc-re. (És nem, most nem azt akarom leírni, hogy hogyan használtam, mert le volt hajtva a teteje) Azon gondolkoztam, hogy hogyan bújhatnék ki a feladatom alól. Olyan jó fejek, és szeretek velük lenni. Kimásztam az ablakon, és besétáltam az erdőbe. Igen, ők fent laktak a hegyen, nem volt messze tőlük az erdő. Fogtam ismét egy nyulat, majd visszamentem a fürdőbe. Megmostam az arcomat, nem aggódva, hogy lejön a sminkem, ugyanis nem használok. Csak néha napján egy kis száj fényt, vagy szempilla spirált. Ezután kisétáltam az ajtón. Bocsánat, kisétáltam volna, ha nem ütközök bele Harry izmos felsőtestébe. Meg úgy az egész testébe. Ott állt az ajtóban, valószínűleg rám várt.
-Te is jó helyen állsz, Styles. -mondtam, majd kezemet a kockás hasára tettem, és tolni kezdtem. Persze amolyan kislányos erővel. Nem feltűnően.
-Beszélnünk kell.
-Nem fogok járni veled. Ezt már elmondtam. És mással sem. -arca rezdületlen, komoly volt.
-Menj vissza a fürdőbe, kérlek.
-A-a. -tiltakoztam, mint egy 5 éves dedód.
-Hát jó! -ekkor megindult felém a nagy testével, és betolt. Egész teste rám simult, majd megállt, mikor már be tudta zárni az ajtót. Leültem a kád szélére, majd vártam, hogy belekezdjen. De semmi.
-Igen? -kérdeztem, majd Harry tekintetét fürkésztem.
-Figyelj. Most egy nagyon komoly dologról van szó. Fontos, hogy a válaszod teljesen őszinte legyen. -nézett rám még mindig hajmeresztően komolyan. Kezdtem aggódni, hogy történt valami. Bólintottam egyet, jelezve, hogy kezdheti.
-Szóval. Szerinted az Éhezők Viadala vagy a Negyedik a jobb film? -nézett rám huncut mosollyal. Nagy kő esett le a szívemről.
-Te most szívatsz? Azt hittem, hogy történ valami, vagy nem is tudom, olyan komoly arcot vágtál, erre benyögöd, hogy melyik a jobb film?
-De ez egy nagyon komoly, és fontos dolog, Nicol. És muszáj a saját véleményedet mondanod. Nem akarlak befolyásolni, de én az elsőt választanám...
-Hm...  A Negyedik az jobb szerintem. -most már csak azért is ezt mondtam volna, még ha nem is így lenne, de így van. Harry arca ismét rezdüléstelen volt. Majd elkezdett rángani a szeme. Nagyon ijesztő volt. Felállt és kitombolta magát, majd teljesen nyugodtan kisétált a fürdőből, mintha nem történt volna semmi sem.
-Srácoooook! A Negyediket nézzük!
-Ezaaaaaaaaz! -hangzott a válasz. Mosoly húzódott a számra, majd kisétáltam én is. A fiúk rögtön megöleltek. Nem tudtam ezt mire vélni.
-Ezt most miért kaptam?
-Mert nem akarjuk megnézni Újra az Éhezők Viadalát, és te a másikra szavaztál ezért nem is kell. -mosolyogva hadarta el nekem Niall. Leültünk a kanapéra, majd kezdődhetett is a film. Ez egy remek film, tényleg imádom. Számtalanszor láttam már, de nem tudom megunni. És még jobb lett volna, ha Harry nem dumálja végig. Hihetetlen mennyire rossz egy film, ha van egy ember a társaságban, aki elrontja az egészet.
-Harry?!
-Igen, Nicol? -fordult felém.
-Nem maradnál már végre kussban? A film felénél tartunk. Mit tudsz ennyit dumálni róla? -ő besértődött és csöndben maradt, Liam-mel lepacsiztam, Niall pedig rám kacsintott, miközben tömte magába a kukoricát. Gondolom Harry minden filmet így végig beszél, és a srácok pedig nem tudják befogni a száját. Hát nekem sikerült. Szerencsére. Mikor vége lett a filmnek, a srácok elpakoltak, majd hoztak le nekem ágyneműt, valamint pizsamát. Ők felmentek. Szerintem mindenki készülődött az alváshoz, úgyhogy én is átvettem a Liam-től kapott pizsit, majd beültem a kanapé közepére és bekapcsoltam a tv-t.
-Hű! Jól áll neked Danielle pizsije. -ült le mellém Niall. Ismét kajával a kezében.
-Köszi. Te már megint mit eszel?
-Csak sajtos szendvicset. Kérsz? -tartotta felém, én megráztam a fejem, majd néztem tovább a tv-t. Egy idő után az összes fiú leszállingózott az emeletről. Az utolsó Liam volt, egy CD-vel a kezében.
-És akkor most megnézzük a Toy Story-t! -sétált oda a DVD lejátszóhoz.
-Neee! -kiabált mindenki, de ő mintha meg sem hallotta volna. A film felére mindenki megelégelte, és kijöttünk az udvarra. Zayn elszívott egy szál cigit, ami majdnem megfullasztott, mivel nem bírjuk a dohányt. Beszélgettünk és megvártuk, míg Liam befejezni a filmet. Majd kijött ő is.
-Nem tudjátok, hogy mit hagytatok ki. -rázta a fejét.
-De, azt hiszem de. És nem is bánjuk. -szólalt meg Zayn. Ahhoz képest, hogy este volt, és ez London, elég meleg volt. Így Zayn felhúzta a kardigánja ujját. Ekkor megláttam a tetkóját. Nem tudtam, hogy van neki.
-Van tetkód?
-Igen, van. -vágta rá egyszerre Zayn és Harry is. Harrynek is?
-Mutassátok már, basszus! -erre mindketten levették a pólójukat én meg közelebbről megszemléltem azokat. Sosem szerettem a tetoválásokat, de nekik jól állt.
-Wow. Nem rossz. -mondtam, majd visszaléptem a helyemre. Beszélgettünk még, majd hallottam, hogy vonyít valami. És nem kutya. Farkas volt. Utálom őket, mindig kiszimatolnak minket, és nem hagynak békén. Igaz, hogy nem csinálnak velünk semmit, csak lassan gyógyul a rajtunk ejtett sebük, de ez akkor is annyira fáj legalább, mint mikor beléd szúrnak egy karót. És az nem kellemes. És amint az árnyékot figyeltem, nem a holdat ugatta. Hanem engem. Vagy pedig van még valaki, aki itt van ebben az irányban, és vámpír. Elbambultam, és csak azt vettem észre, hogy Louis lóbálja a szemem előtt a kezét, hogy jól vagyok-e.
-Ó, bocsi, csak elbambultam.
-Hát azt vettük észre. De mit láttál?
-Csak egy farkas árnyéka. Nem szeretem őket.
-Menjünk be? -kérdezték egyszerre. Nem akartam, hogy azt higgyék, félek tőle, de muszáj volt eljátszanom.
-Igen, légyszíves. -besétáltunk és ezúttal mindenki ment a saját dolgára. Én befeküdtem a kanapéra, és amikor arra járt valaki azt tettettem, hogy alszok. De amúgy nem tudtam aludni. Nem is akartam. Egy folytában azt tervezgettem, hogy hogyan rázzam le magamról Bradley-t. Kitaláltam valamit, de nem hiszem, hogy ezzel megúszom az egészet. Kicsit melegem volt bent, ezért kimentem az udvarra. Úgy is ki kellett szellőztetnem a fejem. Fogtam egy nyulat, kiszívtam a vérét, majd visszamentem. Megint hallottam a farkast. Mondtam, hogy nem hagynak minket. Láttam az árnyékát, elfordultam és leültem az asztalhoz. Csak azt vettem észre, hogy már előttem áll és vicsorít. Nem akartam felkelteni a fiúkat, így nem sikítottam, megpróbáltam leküzdeni. De beleharapott a kezembe, ami nagyon csípett, szúrt és fájt. Azt megfogtam, így beleharapott a nyakamba, majd a földre kerültem és elment. Be akartam menni, de ha egy farkas nyakon harap, az összes erőnk elszáll, így még szinte mozogni is alig bírtam. Lehunytam a szemem és a reggelt vártam.