~ 3. rész

Halihóó.! Örülök, a sok pozitív visszajelzésnek. Tudjátok mennyire fel tudja dobni a napomat, ha megnézem, hogy ki mit gondol erről a blogomról? Nagyon nagyon jó, akár csak arra gondolni, hogy nemsokára hozok nektek új részt.:D Úgyhogy remélem tetszeni fog, jó olvasást.! :]

                                                                           **

Mikor végre kikecmeregtem a szoros öleléséből, mérgesen néztem rá. Mérgesen, mégis látszott a szememben a boldogság, hogy újra láthatom őt.
-Miért jöttél ide? Tudod mekkora bajban leszel, ha Bradley megtudja, hogy itt vagy? És tudod, hogy ő mindent megtud előbb vagy utóbb.
-Ugyan már Nicol! Csak látni akartam a legjobb barátom.
-De meg vagyok bízva egy feladattal, Johnathan! Bármikor betoppanhat ide, hogy beszéljen velem. -majd kopogtattak az ajtón- Na tessék. Lehet az egyik csicskája, vagy személyesen ő! Bújj el!
-Nem!
-John, kérlek! -megrázta fejét, majd karba tett kézzel tovább állt a helyén. Soha sem tudtam ilyenkor mit csinálni vele, így odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Jó reggelt hölgyem. Itt van a reggelije, és mellé érkezett egy levél is.
-Remek, köszönöm. De én nem rendeltem reggelit.
-Ó a barátja volt. Azt mondta valami Brad a neve. Jó étvágyat. Viszont látásra.
-Viszlát. Na látod, máris tudja, hogy itt vagy! -megfogtam a levelet, majd leültem az ágyra és úgy kezdtem el olvasni.

"Kedves Lexy, 

Tudom, hogy megnézted tegnap a fiút. Nem lett volna szabad ennyi ideig ott lenned, de ez esetben elnézem, mert rólad van szó. Tudom, hogy alapos munkát végzel, így nem szólok bele. A reggelit azért kapod, mert nagylelkű vagyok. Nézd meg mi van benne, és csak utána mondd, hogy 'Na persze. Te, nagylelkű?!' És mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogy ezt honnan tudtam, akkor meg is válaszolom neked: Ismerlek már, nagyon is jól. Viszont az csöppet sem tetszik, hogy aludtál. Nem szabad elgyengülnöd - részben ezért is van a reggeli. A másik, ami meg még ennél is jobban szemet szúrt, az az, hogy itt van a barátod. Tüntesd el őt, minél hamarabb.       1. okom erre: Hátráltat téged és az akciót is.  2. okom: Utálom azt a gyereket. Önszántamból sohasem változtattam volna át, de ő már akkor is túl bátor gyerek volt. Szóval, ha nem tünteted el őt az ügy kezdete előtt, akkor én fogom. De akkor örökre.                                                               Üdvözlettel: Bradley."

-Tudtam, hogy baj lesz belőle, ha itt vagy... Sajnálom John, de el kell menned.
-Nem, nem megyek.
-Ha nem mész, akkor megöl téged! El kell menned! Nem vagyok képes téged is elveszíteni... -szépen tagoltan mondtam az összes szót. Reméltem így felfogja a lényeget és az egész jelentőségét. Elég volt nekem a családom elvesztése, nem kell nekem a legjobb barátom halála is..
-Jó rendben, elmegyek. De amint van valami, mindenképpen írnod vagy hívnod kell. Viszont szeretném látni azt a fiút, akivel majd dolgod lesz.
-Oké. Megmutatom. Úgy is kell a segítséged, hogy észrevegyen.
-Neked az én segítségem egy fiúval? Te tényleg beteg vagy? -mindketten felröhögtünk, majd komolyra fordítottam a szót.
-Figyelj tényleg kell a segítség. 4 másik fiúval él együtt. Nem olyan könnyű így a közelébe férkőzni...
-Jó, segítek. -egyezett bele, de láttam rajta, hogy nem tudja, miben tudna ő segíteni nekem. A nap többi részét együtt töltöttük, megbeszéltük az eddig történteket, mert már régen voltunk együtt. Aztán eljött az este. Úgy gondoltam nem kell tovább húzni, így is elég idő lesz majd megcsinálni. Odavittem a házhoz Johnt. Miután meggyőződtem arról, hogy itthon vannak, fekete ruhába öltöztettem, egy sapkát tettem a fejére, majd odaadtam a táskámat a kezébe. El kezdtem húzni azt, majd üvöltözni:
-Ne, ne, kérem hagyjon békén! Segítség! -kicsit röhögött, így bokán rúgtam. Igen, sajnos ő sosem volt valami jó színész. Ezután nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy tegyen úgy, mintha meg akarna erőszakolni. Hát ez nem ment neki túl fényesen, de a lényeg, hogy az ordibálásomra az 5 fiú kiszaladt, majd megpróbáltak kiszedni John kezeiből. Jeleztem neki, hogy engedje, majd elszaladt. Azt hiszem ahhoz képest, hogy ő John és nem tud színészkedni, ezt most egész jól összehozta.
-Jól vagy? Hogy hívnak? -jött oda egy göndör hajú srác.
-Köszönöm szépen, most már jól. Nicol vagyok.
-Harry. -majd bemutatott mindenkinek. Louis előtt megálltam és rákérdeztem:
-Louis? Louis Tomlinson, igaz?
-Igen. De a többieket akkor hogy hogy nem ismered?
-Téged sem ismerlek, csak egyik barátom pont most az egyik nap rólad mesélt. Még képet is mutatott. Amúgy Nicol vagyok. -hazudtam, de mégsem volt teljesen hazugság.
-Bejössz? -kérdezte Niall.
-Nem akarok zavarni.
-Nem zavarnál, és neked is jót tenne, ha egy kicsit leülnél. Ilyen állapotban hazamenni... -mondta a Zayn nevű gyerek. Hogy miért hívom gyereknek? Mert én már nem vagyok gyerek. Lehet, hogy 17 éves vagyok, de csak látszatra. Belül már 256 évet lenyomtam, ugyebár.
-Ha biztos nem zavarok, akkor oké. Szívesen bemennék. -szépen bekísértek, hoztak nekem egy bögre teát, valamint egy jó kis pokrócot terítettek a hátamra. Kicsit filmbe illő jelenet volt, de azért tetszett.
-Nos Nicol, szép neved van. -mondta Harry.
-Igazából a teljes nevem Nicol Lexy Rosemary. Már megszokásból csak Nicolt mondok, de szeretném, ha ti döntenétek el, hogy melyiket használjátok. Nekem teljesen mindegy. Persze ha találkozunk még...
-Még szép, hogy találkozunk. És azt hiszem mi is maradunk a Nicolnál. -azt hiszem nehezebb lesz Louist befűzni, mint hittem. Ugyanis úgy tűnik, hogy leginkább Harrynek jövök be. De semmi baj, majd megoldom. Hosszas beszélgetés következett ezután. Olyan éjfél lehetett már, mikor láttam, hogy a fiúk kezdenek fáradni. Én természetesen nem voltam fáradt. Mint általában, most sem terveztem, hogy alszok. Csak idő pocsékolás. Legalábbis a mostani életemben már az. Gondoltam, hogy elköszönök, és majd még dumálok máskor is a srácokkal, de most megyek. Csak hát ez nem igazán jött össze.
-Na srácok, örültem a találkozásnak, és köszönöm, hogy segítettetek, de most megyek. Későre jár már.
-Ne, maradj még! -üvöltötték kórusban.
-Jól van na. De ti is fáradtak vagytok, nekem meg még haza kell érnem. Biztos, hogy maradjak?
-Igen. És mi egyáltalán nem vagyunk fáradtak. -állt fel büszkén Harry- Úgyhogy, hogy meghozzuk a kedved a maradáshoz, bejelentem, hogy üvegezni fogunk.
-Harry ez nem biztos, hogy jó ötlet. -nyugtatgatta Liam.
-De, nagyon is jó ötlet. Hozom a piát.
-Sajnáljuk, de amikor valamit a fejébe vesz fáradtan, akkor az úgy is lesz. De ha nagyon menni szeretnél akkor nyugodtan menj. -mondta Louis, majd megütögette a vállam. Elég volt ennyi, és máris éreztem a vérének szagát. Hihetetlen mennyire finom illata volt. Soha nem csábított még ilyen gyorsan.
-Hülye leszek egy üvegezést kihagyni! Viszont használhatnám a mosdót?
-Persze. Ott van a folyosó végén balra.
-Köszi. -majd kimentem, és hallottam, ahogy Zayn megjegyzést tesz: 'Ez aztán kemény csaj!'. Belenéztem a tükörbe, és próbáltam levakarni az arcomról azt a látszatot, hogy vérszomjas vagyok. Kicsit dörzsölgettem, megmostam, majd bepúdereztem. Lehúztam a wc-t, hogy jelezzem, kész vagyok, aztán visszasétáltam a nappaliba. Ők már körben ültek, csak egy helyet hagytak nekem, Louis és Harry között. Beültem, majd kezdetét vette a játék. Ahogy láttam, a többiek nem voltak annyira bezsongva mint Harry. Lehet, hogy csak így akart engem lenyűgözni. Nem tudom. Még biztosan gyermek lelkű. Kérdésekkel megtudtam kinek van barátnője, kinek nincs. Harry, Niall, Louis szingli, Liam épp szünetet tart barátnőjével, Zayn pedig kapcsolatban van. Fura. Azt hittem hallani fogok vagy 3 embert akinek barátnője van, erre hallottam 3 embert aki szingli. Ezt sem igazán értem, hogy miért. Aztán kiosztották Harryre azt a feladatot, hogy fogja meg a seggem. Gondolom nem is kell mondanom, hogy csak egy ellenkező fél volt. Én. De mivel jó mennyiségű pia már mindenkiben volt, így felálltam, majd hagytam, hogy Hazza megfogja a hátsómat. Előre láthatólag azt hittem, hogy majd csak rácsap, vagy egy kicsit megfogja, de nem. Ő belemarkolt, jó erősen, majd rá is csapott. Ezzel a lendülettel én meg is fordultam, megfogtam a seggét, majd mondtam:
-Ha nem vigyázol, előbb utóbb nem hátul fogsz kapni. -rámosolyogtam, majd Harry diadalittasan leült. Gondolom ez volt a célja. Loura ment az üveg egyik fele, a másik pedig Niallre. Egyedüli csajnak lenni egy piás fiú csapatban nem valami jó dolog. Amikor részegek, még perverzebbek. Így nem is kell mondanom, mi volt a feladata. De aki arra gondolna, azt azért megjegyzem: Nem, nem Az volt a feladat. Erre nem mondtam ellent, mivel Louisról volt szó. Felálltunk mindketten, szemembe nézett, majd lesmárolt. Tudom, hogy ennek semmi jelentősége nincs a további kapcsolatunkba, de azért örültem, hogy nem Niallnek, Liamnek vagy Harrynek adták ezt a feladatot. De ahogy néztem, mindenki örült ennek, csak Harry nem. Azt hiszem lesznek még vele zűrök. Mikor már tényleg jónak láttam a távozást, elköszöntem mindenkitől, majd kisétáltam.
-Nicol, várj! Héé, állj már meg! -szólt utánam Harry, miközben futott- Nem adtad meg a mobil számod.
-Add a telefonod, beírom. De egy valamit tisztáznunk kell. Közöttünk nem lesz soha, semmi.
-Miért?
-Mert nekem most barátokra van szükségem nem pedig pasira.
-Ö, oké. De ugye tudod, hogy csak bejössz, de nem vagyok beléd szerelmes? Szimplán tetszik a külsőd.
-Persze, hogy tudom. Hisz még csak ma találkoztunk. Na de, szia Harry. -visszaadtam a mobilját, majd elkezdtem visszasétálni. Tekintetét magamon éreztem. Aztán mikor befordultam a sarkon, gyorsabb tempóra váltottam, és hamar a szálloda előtt voltam. Felsétáltam, majd a szobámba Bradet találtam.
-Na végre, Lexy. Azt hittem, hogy már az éjszakádat is ott töltöd.
-Nem. Nem kurva vagyok, hanem vámpír.
-Szeretném, ha elintéznéd azt a Harry gyereket. Útba lesz ő még.
-Nem fogom kinyírni. Tisztáztam vele mindent. Neki csak a külső tetszik. Meg mondtam is neki, hogy köztünk nem lehet semmi. Soha.
-Akkor jól van. Tetszett a megoldás, ahogy beférkőztél a fiúkhoz. Tudtam én, hogy kreatív vagy.
-Ja, kreatív. Csak tudod, így el kellett üldöznöm a legjobb barátom.
-Cicám, valamit valamiért.
-Rendben. Elmondtad amit akartál, most már mehetsz. -mutattam az ajtó felé, jelezve, hogy nagyon zavaró jelenség. Bólintott, amolyan 'ezt megjegyeztem' stílusban, majd kisétált. Ledőltem az ágyra, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy mennyire jó, hogy itt is hazugságok és titkok tömkelegével indítok itt is minden szálat. Pedig jó társaság, nem is akarom szétszedni őket. Már most sajnálom Louist. Nem ezt érdemli, de a kényszer nagy úr nálam. Kiszívtam a maradék vért a reggelimből, majd újra elterültem az ágyamon.
Telefon csörgése zavart meg. Reggel 9 óra volt, egész este gondolkoztam.
-Igen?
-Szia Nicol. Harry vagyok.
-Szia. Mit szeretnél?
-Louis akart veled beszélni, de mondta, hogy én hívjalak fel. Adom is, szia. -kíváncsian vártam, hogy mit akar mondani. Hallottam egy szuszogást, majd belekezdett.
-Sziaa....